A SEria.hu a SONY márka mobiltelefonos barátainak oldala.
A "SONY" a Sony Corporation, Japán bejegyzett kereskedelmi márkája.

Az oldalunkon említett make.believe, Xperia, Walkman, Cyber-shot, Exmor'R és más Trade Mark védjegyek és logók a SONY tulajdonát képezik. Ezeket ™ hivatkozással nem jelöljük oldalunkon.


A SEria.hu csatornái:
Facebook oldalunkat naponta frissítjük. Látogass el Facebook oldalunkra!

C I K K E I N K

Rezisztív vs kapacitív (2. rész) - készüljünk a döntésre

Hogyan születtek az érintőpanelek? Van többféle is?

Az alapelvek már az 1970-es években kialakultak, így az érintőképernyők majdnem egyidősek az információ-technológia első lépéseivel. Már a kezdetekben megjelent az igény a grafikus felületekre, a billentyűzet és egyéb más, sokak számára bonyolult eszköz körülményes használatának elhagyására, főleg azokban az esetekben amikor a számítógépes adatfeldolgozás előnyeit meg kellett oldani azok kedvére is akik teljesen járatlanok az informatika kérdéseiben.

A dolgok alapvető logikája mind a mai napig ugyanaz! Jeleníts meg valahogy válaszlehetőségeket minél érthetőbb grafikával valamilyen képernyőn (monitoron), a grafikák segítségével történjék az adatbevitel, ne billentyűzeten (vagy ne egérrel, vagy ne mással). Ez nyilvánvalóan csak a grafikus elemek megérintésével lehetséges.
Érintőképernyőkkel először (amerikai, japán, majd európai) pályaudvarokon, repülőtereken, valamivel később egyéb információs pontokon találkozhattunk. Az őskortól sok minden változott, de az előbbi alapelv maradt, valamint az is, hogy a grafikus megjelenítés megoldása és az érintésérzékeny felület megoldása fizikailag is elkülönül egymástól.

A kezdetben csakis CRT képernyők álltak rendelkezésre, amelyek felülete geometriailag először kizárólag gömbpalást, később vagy gömpalást, vagy hengerpalást (SONY) volt. Arra, hogy az íves felületeken is pontos helyzetmeghatározás legyen lehetséges, több eltérő technológia alakult ki. Nem egyszerű feladat íves felületen a pontos érzékelés megvalósítása!
Később a "lapos" CRT monitorok megjelenésével némileg változott a helyzet, egyes technológiák feleslegessé váltak, mások előtérbe kerültek. Az, hogy a képi megjelenítés milyen eszközön történik, lényegében mindegy, lehet CRT monitor, akár TV képernyő, vagy más képmegjelenítő technológia is. A grafikai ábrázolás módja az érintésvezérlés esetében másodlagos, a lényeg az, hogy hogyan valósítjuk meg az érintés érzékelését.

A megoldás minden esetben a számítógéppel (mikroprocesszorral) vezérelt grafikus képalkotás és az adatbeviteli panel érintési koordinátáinak értelmezésével, feldolgozásával, ezek összehangolt kezelésével történik. Ez is így van a mai napig, máshogy nem is lehetne.

A képmegjelenítő elem (kijelző, képernyő) soha nem "tudja", hogy mire kiváncsi az érzékelőpanel, "csak" annyi a dolga, hogy a grafikát pontosan a programban előre kiszámított helyen jelenítse meg, aztán az érzékelő szól a a processzornak, hogy valóban a programban meghatározott elvárásoknak megfelelően érintettük-e meg ezt a helyet. (Egy egyszerű kérdés is milyen bonyolult tud lenni!) Fogalmazzuk meg másként.
Az érintőfelületnek mindig vannak előre definiált területei, az ezekre adott igen, vagy semmi válaszok alapján halad a "program" tovább. A képmegjelenítő eszköznek ezek alá a definiált területek (képpont-halmazok) alá kell rakni a megfelelő grafikát (mondjuk például ikonokat) segítségképpen. A kulcskérdés tehát nem a látott grafika, hanem lényegében az érintőfelület végez minden fontos munkát, a grafika csak segítségünkre van abban, hogy ki tudjuk választani a programban éppen aktiválhatónak nyilvánított pontot, vagy területet, ha máshol nyomkodjuk, böködjük, símogatjuk, akkor pedig ne történjen semmi, vagy olyan történjen ami eltér a deklarált területek feladatától: például görgetés stb...).

Ezek után máris sejthető, hogy a korábbi egyszerű mobilképernyőn történő megjelenítés és a billentyűk-iránybillentyűk parancsbeviteli összehangolása helyett sokkal összetettebb dolgokat kellett megoldani amikor megérkezett a mobilokba egy újabb - de valójában már régen létező - adatbeviteli eszköz, az érintésérzékeny panel, amihez fel kellett nőni processzorral, áramkörökkel, ... és ... az operációs rendszerekkel is.
Elenyésző részben az előbb említett elemek fejlesztésének elhúzódása, nagyobb részben a mobilgyártók üzleti érdekei miatt késlekedett a megvalósítás.
Gondoljuk csak meg: minden egyes részlet rendelkezésre állt már évek óta, rengeteg kis és nagy fejlesztőcég kész technológiákkal szolgált, mégsem ugrott neki a dolognak komolyabban egyik mobilgyártó sem. Miért? Közgazdasági-filozófiai a válasz. Nehogy azt higyjük már, hogy a gyártók elsősorban az emberi szükségleteket akarják kielégíteni. Dehogy. Ezt csak akkor teszik, ha profit jön ebből. Nem véletlen, hogy egy piaci kívülálló robbantotta fel a bombát: az Apple! Steve Jobs meglátta, hogy, nocsak minden adott, csak egybe kell fésülni a mobiltelefóniában, és mivel senki nem jöhet szóba a startkor komoly riválisként, akkor usgyi! És megtörtént a dolog.
Lehetne filózni azon, hogy mi lett volna, ha az Apple nem hajítja el piacrobbantó gránátját. Vajon nélküle is ott tartanánk ahol ma? Nem tartanánk ott.

De hogyan lehetne az érintés lehetőleg minél pontosabb helyét meghatározni a monitorok vagy akármilyen kijelzők felületén a CPU számára?
Erre az emberiség gyakorlatilag minden szóbajöhető fizikai törvényt megpróbált felhasználni, némelyik szinte hihetetlen, de működött valamikor, illetve néhány működik ma is sok helyen. Az eltelt évtizedekben már minden hullámtermészetű fizikai jelenséget kipróbáltak a rafinált tudósok: elektromágneses rezonancia, induktív érzékelés, holografikus érzékelés, hőérzékelés stb. stb., lehetetlen mindent felsorolni, ne is vesztegessük mindegyikre az időt. Érdemes viszont legalább hármat alaposabban megnéznünk, mert ezek ismeretében könnyebb lesz a dolgunk a rezisztív és a kapacitív elvek összehasonlításakor.

Lássuk tehát az érintésvezérlés néhány módját!

- Felületi akusztikus hullámpanelek (SAW - Surface Acoustic Wave)

Azért ezzel kezdjük, mert a lehetséges kivitelek közül ez az egyik legrégebbi, és a legelsők között alkalmazott ötlet. A működése "pofonegyszerű". Függőlegesen és vízszintesen piezoeletromosan gerjesztett egymástól eltérő frekvenciájú ultrahang-hullámokat küldünk szépen állandóan x-y iránban, olyanokat, amelyek amplitúdója "kilóg" a külső üvegről. A másik két egymásra merőleges oldalon ezt spéci elektronikai elemek (hullámdetektorok) érzékelik, és máris beazonosítható az érintés helye. Ha a felénk eső üveglapot megérintjük akármivel, nem az üveglap megérintése a lényeges, hanem az, hogy ekkor a hanghullámok amplitúdója megváltozik, hiszen akadályt hoztunk létre a hanghullámok terjedésében. Ma már igen gyakran két lapot használnak, egy felénk eső rugalmasabb műanyagfóliát, ami benyomható, korábban valóban képernyő felületét tapicskoltuk, hiszen előtte száguldoznak a hanghullámok, ez utóbbi kivitellel is gyakran találkozhatunk.
Ez a megoldás maga a vágyálom, annyiban legalábbis, hogy a gyakorlatban 100%-os átláthatóságot biztosít.
Ha valós felületi hanghullám terjedés alapján működik az érzékelés, akkor nyilvánvalóan, ha két lap közé zártan (az üveglapok távolsága tized-század milliméter), akkor ez sem rontja számottevően a monitoron megjelenített kép minőségét, láthatóságát. De. Sajnos nem lehet, vagy nehéz tökéletesen szigetelni a külvilágtól a két üveglap közötti teret (hangszigetelés), vagy nagyon érzékeny marad a rendszer külső hatásokra, másrészt ez a módszer csak megfelelően nagy felületen lehet pontos, ami viszont még nagyobb baj, az az, hogy a rendszer pontosságát nagyon megzavarja a felületre rakodó kosz. Bár a kivitel valamennyire behangolható (kalibrálható), sajnos esetileg akár méretesebb legyek is működésbe hozhatják... (Ez nem vicc! A SAW panelek érzékenysége kalibrálatlanul óriási is lehet!) A SAW panelek tehát nagyon érzékenyek, de nem elég pontosak kis felületen. Ennek ellenére hatalmasabb képernyőkön ma is széles körben használatos az olcsósága miatt. Esetleg valahol fel is ismerhetjük, mert jellemzően szép bazinagy grafikák, menüterületek láthatók az ilyesmiken, és jellemző a képernyő körül látható keret is. Használható kesztyűvel, szabadkézzel, télen-nyáron, sapkában, sapka nélkül. Mobiltelefonokban az említetteken túl rengeteg más okból sem használhatók.

- Infravörös (IR) optikai érzékelés

Számtalan eltérő megvalósításban létező technológia!
Érdekessége - hasonlóan az előbb említett SAW technológiához -, hogy minden külön előtét üveglap elhagyható (tipikus megoldás) a kijelző előtt! Itt infravörös tartományú fénysugárzó LED-ek és fotoszenzorok állnak egymással szemben szép sorjában rengetegen, amelyek számunkra láthatatlan függőleges-vízszintes hálót alkotnak az infravörös fénysugárból.
Az érintés eseménye akkor regisztrált, amikor valamelyik X-Y fotoszenzor-páros együttesen nem kap fényt.

Mivel a megfelelő pontossághoz sok LED és fotoszenzor kellene, nyilván ez egy drága dolog. Van azonban sok más baj is! Sokan kitalálták bizonyára a legnyilvánvalóbbat: a napfényben garantáltan akad olyan infravörös komponens ami tökéletesen megzavarhatja a működését.
Aztán az is baj, ha a környezeti fénymennyiség nagyobb mint a LED-ek sugárzása, mert ez elnyomhatja a LED-ek fényét (ez a fényzaj), de legalábbis rontja a hatásfokát.
Mivel azonban mégiscsak rendelkezik egy sor előnnyel másokhoz képest - elsősorban azért, mert elvileg semminek nem kellene a képernyő elé kerülnie -, több módszerrel megpróbálták tökéletesíteni.
Kezdődtek a kisérletek azzal, hogy alkalmaztak egy hajlékony, megnyomható előtét-lapot, aminek az volt a rendeltetése, hogy visszaverje a nem kívánatos zavaró fényeket, és védje a LED-eket meg a szenzorokat az elkoszolódástól.
Nem vált be, a kutatók visszatértek az eredeti pőre megoldás továbbfejlesztéséhez.

Nagyobb képernyőkön ma is használatos megoldás.
Némi vizsgálódással ezek is könnyedén felismerhetők, mert a képernyőket mintha besüllyesztve látnánk, de még pontosabban: a nagyobb képernyők körül 12-16 mm-es kiemelkedő peremet látunk, ezekben helyezkednek el az említett optikai alkatrészek.

A miniatürizálás és a dinamikus IR LED-ek valamint az érzékenység-határolt fotodiódák alkalmazásával, megszülettek a mobiltelefonokban is felhasználható megoldások. Ezek közül az egyik, a svéd Neonode cég egyébként jónéhány más megoldásában akkoriban - 2007-ben - forradalmi és szokás szerint "iPhone gyilkosnak" kikiáltott N2 mobiljában jelent meg először - és utoljára. Mások azóta sem próbálkoztak ezzel. Sajnos az N2 sok újdonsága mellett éppen a kijelzőjével bukott hatalmasat, vagy inkább rosszul mérték fel a keresleti viszonyokat?
Röviden: az optikai érzékelőrácsot csak túl kicsi, 176x220-as 2"-os képátlójú kijelzőre voltak képesek "kifeszíteni". Az érintő kezelés működött is flottul, na de kinek kell egy 176x220-as érintőkijelző? A probléma éppen ez! Minél nagyobb területű kijelzőt szeretnénk ezzel a technológiával készíteni, annál több drága optikai elem szükséges, végül eljutunk oda, hogy más technológiák sokkal-sokkal olcsóbbak. Kár, mert ezzel egy lényeges előnyt vesztünk el, azt, hogy semmi nincs a kijelző előtt, ami rontaná a képminőséget! Meg aztán azt se feledjük el, hogy ez a létező leggyorsabb reakcióidejű rendszer, a fény sebességét semmi nem tudja felülmúlni!
A Neonode zForce optikai érintőtechnológiájának életpályája még nem zárult le, folyamatosan fejlesztgetik és ugrásra készen áll a világ megváltására. A cég éppen napjainkban jelentette be legújabb fejlesztését, a SAT (Selected Area Touch) szabadalmukat, amelytől újabb fordulatot várnak, nem adják fel az optikai érintésvezérlés elvének fejlesztését. Nem nagyon bízunk abban, hogy ez rövid időn belül sikerülne a svédeknek, vagy bárkinek, de ha igen, akkor vevők lennénk ilyen mobilra.

Az előbbi két technológia közös jellemzője, hogy az érzékelés a kijelző előtt (!!!) hullámtermészetű fizikai jelenségeket használ fel, nagyon egyszerű a megvalósítás, de vagy nem elég pontos, vagy nagyon drága megoldások szükségeltetnek. Nagy ötletek ezek, de most jön egy igazán érdekes ötlet, és ez már valamiféleképpen közelítés a mi két vizsgálandó esetünk irányába.

- Megnyúlás érzékelés.

Óriási előnyökkel kecsegtető megoldás! Állandó, automatikus (külső hőmérséklet) kalibráció után egy vékony rugalmas üveglapba ágyazott nagyon kis átmérőjű, szemmel láthatatlan huzalháló szálainak megnyúlását mérjük. A rendszer rendkívül érzékeny, pontos és gyors, a multi-touch egyszerűen modellezhető, sőt tud olyasmit is amire a többi multi-touch technológia őskorában még gondolni sem mertek: nem csak x-y koordinátákat állapíthatunk meg, vagy az érintés időtartamát regisztrálhatjuk, hanem x-y-z térbeli pontokat, azaz, mérhetjük a nyomás erősségét is! Nem semmi! Térbeli érzékelés - ma még fel sem fogjuk mire lenne használható, de nagyon ígéretesen hangzik... (Gyorsan említsük meg itt, hogy ma az új rezisztív technológiák szintén képesek erre!)
Ismereteink szerint több cég is rendelkezik saját szabadalommal, köztük a SONY is az 1980-as évektől, amikortól TV képernyőinek rácsmaszkját fémhuzalokkal valósította meg. A SONY mellett több kis cég foglalkozott vagy foglalkozik a fejlesztésével, például a Vissumo, QSI stb. Talán ez a technológia a távolabbi jövő egyik sikeresélyese ... hacsak más technológiák meg nem előzik.
Miért is érdekes számunkra ez a kivitel? A korábbi kettő nem igényelt egy újabb előtét üveg (vagy műanyagfólia) előlapot, ez pedig még mindig csak egy üvegrétegből áll, amely már önmaga alkalmas vezérlőfunkciókhoz adatszolgáltatásra, és nem hullámtermészetű fizikai jelenségen alapul, végül, megjelenik a huzalhálók használata, mint helyzetmeghatározó struktúra. A mi két vizsgálandó esetünkben szintén nem hullámtermészetű fizikai jelenséget használunk, hanem elektronikai fogalmakat, jellemzően mindig találunk egy átlátszó előtét lemezt, ráadásul mindkettő sok egyéb rétegből áll, és a koordináció speciális huzalrácsok alkalmazásával történik.

Ez a pár példa arra nagyon volt jó, hogy felhívja a figyelmünket néhány fontos átgondolandó tényezőre.
A továbbiakban mielőtt rátérnénk a rezisztív és kapacitív érintőpanelek részleteire, említsünk meg és gondoljunk át a fejlesztők által manapság leginkább kutatott néhány új lehetőséget.

A legújabb érdekesebb fejlemények

Hangjelzésre képes érintőpanelek és a haptikus érzékelés

Az elsőnek említett képességről külön kell szólnunk, mert rövidesen várható széleskörű elterjedésük, talán 2010-et követően találkozhatunk is az első valóban életképes konstrukciókkal. Miről is van szó?
Sokunkat zavar, hogy bármelyik érintésérzékelési technológiát használjuk, nem kapunk visszajelzést arról, hogy az érintésünk hatása valóban eredményes volt, elindítottuk-e azt a folyamatot amit az érintésünkkel szerettünk volna, vagy újra kell próbálkoznunk, vagy esetleg nem az történt amit szerettünk volna. A dolog rendkívül fontos, hiszen a legtöbb ember ragaszkodik még billenytűzet esetében is a lenyomás hanggal történő nyugtázásához.
A feladat látszólag egyszerűnek tűnik, mégsem az.
Egyes gyártók próbálkoztak néhány funkció esetében rezgetéssel, vagy mobilhangszórók bevonásával jelzést adni, de mint várható is volt, ezek messze nem nyújtottak olyan segítséget amilyet valójában szeretnénk. Akadnak is bőven is olyan modellek, amiknél a tulajdonosok az újdonság poénjának élvezete után röviddel ki is kapcsolták a kapott szolgáltatást, mert egy idő múlva zavaróvá vált a késedelmes, vagy téves segítő szándék.
Más a probléma megoldása rezisztív és kapacitív panelek esetében. A gyártók szerint a legfontosabb a rezisztív esetben lenne, mivel ott a nyomás erősségét tanulni kell, és ha gyengék vagyunk, nem hajtódik végre a kiadott parancs. Ettől eltérő a gond a kapacitív paneleknél, ahol a technológia pontatlanságát kell kompenzálni.
Az eddig alkalmazott megoldásokkal az a baj, hogy túl sok és akár nem is mindig azonosan hosszú az az idő ami az elektromos jeleknek a hangszóróig, vagy a rezgőmotorig való eljutásához szükséges. Sajnos a mai megoldások esetében a ms-os nagyságrendet meghaladó (a legtöbb esetben szemmel és füllel is érzékelhető) késedelem keletkezik, és a feladat tulajdonképpen a processzort is feleslegesen terheli. A gond az, hogy a hangjelzés (rosszabb esetben rezgetés, amit szinte csak a késedelem leplezésére jó, és a legtöbbünk számára zavaró is), szoftveres úton valósul meg, amihez idő kell az áramköri sebességen túl. Ez így ilyen formában nem megfelelő megoldás.
Jöttek is sorban az újabb panel-szabadalmak, amik a hangkeltés funkcióját a legjobb helyre, magára a panelre testálják, és a panel közvetlen vezérlését ellátó, a CPU-val közvetlen kapcsolatot ápoló kontrollerre bízzák. Ma már több tucat ilyen szabadalom létezik a rezisztív, a kapacitív és minden más érintésérzékelő technológia számára. Az Apple az elsők között jelentett be ilyesmi szabadalmat, ami nem meglepő, mert működik vagy sem, az Apple igyekezett minden létező elképzelést azonnal szabadalmaztatni, van is néhányszáz szabadalmuk az érintésérzékenység témakörében. Újabban már van saját szabadalma a Nokiának és rengeteg kisebb fejlesztő cégnek. Ezek megvalósítására 2009-ben még nem láttunk példát, lehet, hogy a következő iPhone lesz ebben is az első?
(Bár az eddig írtakból is megérthető, de ismét mondjuk: itt nem a szoftveres úton, hanem a kijelző közvetlen érzékelésével történő megvalósításról van szó, ne mondja senki, hogy az enyém rezeg meg pittyeg, mert az még nem ilyen... Ne keverjük össze a fizikai (áramköri) megoldást a szoftveres megoldással!)

A hang vagy rezgés visszajelzésre képes érintőpanelektől tovább lépnek a haptikus panelek (haptic technology, vagy más néven tactile feedback, tactile touch screen), amelyek igyekeznek megteremteni a felszín virtuális tapintásos érzékelését. Olyan illúziót igyekeznek létrehozni, amiben a tapintásunkkal érzékelhetjük a paneleken elhelyezkedő ikonokat, azok elmozdítását, akadályokba ütközését, a menüképek változását stb. A sikeres kivitel mindenki számára előnyös lenne, sok embertársunk számára pedig az egyetlen lehetőséget teremtené meg az érintőpanelek használatához, gondoljunk a vakokra és a gyengénlátókra.
A haptikus érzékelés mára egy elkülönült kutatási területté vált, ami érintőlegesen több tudományág eredményeit is felhasználja a pszichológiától kezdve az idegrendszer működésén át az erőhatások fizikájáig.
Elsőként a haptikus érzékelés mobilokban történő megvalósítására a Samsung tett kísérletet az Anycall Haptic (SPH-M4650) modelljében. Itt 22 féle érintés-érzetet igyekezett a gyártó létrehozni, azonban összességében ez a modell valójában sok tekintetben álmegoldásnak tekinthető, a kísérlethez a hardveres feltételek sem voltak kielégítőek, a megvalósítás szoftveres úton történt, és végül kudarccal végződött. Viszont mégiscsak egy olyan próbálkozás, ami lelkesítő lehet a majdani technológia terjedéséhez.
Ma még messze járunk attól, hogy mobiljainkban kellően gyors és a valóságot jól közelítő illúziót érzékelhessünk. Egyes kutatók 2015-re várják a használható első mobilpéldányok megjelenését. A haptikus érzékelőpanelekkel erőteljesen foglalkozik az Apple, a Nokia és a Samsung. Kiemelendő ezen a téren is az Apple alapkutatásra fordított tevékenysége és több szabadalma, valamint az a tény, hogy az Apple a tárgykörben meglehetősen sok másoktól származó szabadalom jogait szerete meg az elmúlt évben.
Előre tudjuk, hogy e körben is megjelennek majd az ál-haptikus modellek szériái (az ál multi-touch modellekhez hasonlóan), amelyek enyhén szólva nem felelnek majd meg a tudományág kritériumainak, és tippelhetünk is, hogy melyik cég fog előállni ezekkel.

Közelítés érzékelés, gesztusvezérlés

Megint egy külön fejezet. Ennek sincs még gyakorlati megvalósulása, de ami késik, nem múlik. (Vigyázat! A Sony Ericsson Yariban bemutatkozó kamerás megoldása más műfaj, csak látszólag hasonló ahhoz amiről itt szó van.)
A közelítés érzékelés eszmei kivitelezése az Apple érdeme, aki a true multi-touch komplexitásába beleérti az érintőpanelhez közeledő-távolodó mozdulatirányoknak az értelmezését is. Az Apple a kapacitív érzékelőpanelek kiterjesztett tulajdonságaira építve néhány cm-es távolságot tételezett fel, és így szabadalmaztatta a multi-touch vezérlés saját közelítés érzékelési kivitelének elvét. Ez nagyon közel áll a célvonalhoz, a működés összes feltétele körvonalazódik napjainkban.
A Nokia viszont kitalálta, hogy volna ráció a cm-estől nagyobb távolságok esetében is, és szabadalmában ultrahangot iktatott a mobilja és a kezünk közé, annak visszaverődése, és a visszaverődés hangképe vezérelné mobilunkat. A Nokia szabadalmában tehát az érintésérzékelő panelen kívül egy újabb eszköz lépne be adatbeviteli feladattal. Tudja fene, valahogy úgy tűnik, hogy már a megvalósítás pontossága is megkérdőjelezhető, de ha ez mégis kivitelezhető lenne, túl sok hasznát akkor sem látjuk, viszont jópofa lehet a tizenéves korosztálynak, ezért lehet, hogy piacképes a gondolat.

Felül egy képet látunk ami éppen a Nokia szabadalmi leírásából származik. Dó, ré, mí, fá ... Ha volna kedvünk, viccelhetnénk a dolgon, hogy: aha!!!, akkor majd nem kell semmilyen billentyűzet vagy billentyűzet-utánzat, megtanuljuk az összes betűt valamilyen jellel, aztán kéztornával írhatunk SMS-t.
Mondhatjuk, hogy a gondolat kézenfekvő, csak azt nem értjük mire lenne ez jó és főleg célszerű. Az elképzelhető, hogy néhány fontos funkciót néhány jellel vezéreljünk, de mindez megoldható sokkal olcsóbban másképpen, mintsem újabb drága alkatrészek, ultrahang sugárzók és detektorok beépítésével. Végül is mindegy, ha értelmes dolog, ha nem, szabadalmaztatták. Azt, hogy melyik cég áll elő végül egy kivitelezhető piaci megoldással még nem sejthetjük.

Ujjlenyomat felismerés

Néhány mondat erejéig szólnunk kell még az ujjlenyomat-felismerő érintőpanelek teóriájáról. Ennek kétség kívül volna azonnali értelme, ha másért nem, akkor azért, mert ujjlenyomatunk eltárolása, majd minden bekapcsolás utáni ellenőrzése után csökkenthető lenne a mobillopások értelme. (Azért ne csak a mobil értékének elvesztésére gondoljunk, hanem például arra, hogy ennek birtokában sokkal-sokkal megbízhatóbbá lennének tehetők a mobilos banki ügyletek, vásárlások.) Más értelmét egyelőre nemigen látjuk, de van egy-két cég amelyik ezzel a fejlesztéssel foglalkozik. A gondolat kivitelezése alapjaiban már régen megoldott, ráadásul többféle technológiával. Mi ugyan még a hétköznapokban nemigen találkozhatunk ilyesmivel, de hatalmas cégeknél, tudományos kutatóbázisoknál igen. A kínálatban többek mellett ott a kapacitív technológia is, igaz a mai mobiljainktól nagyon távol eső kivitelben. Az alaptechnológiák tehát készen vannak, lehet, hogy majd valaki lát ebben bizniszt a mobilok világában is?

Röviden ennyit a különféle érintésérzékeny megoldásokról. Ha pedig kiváncsi vagy a jövőre, kattints IDE! Nem tudjuk mi valósul meg ebből mobiljainkon, de, hogy előbb-utóbb nagyon sok, abban biztosak vagyunk!

Nem találtunk megbízható adatot arra nézve, hogy a létező technológiákból mennyi lehet használatban, melyikből mennyit értékesítettek és értékesítenek ma a piacon. A korábbi, 2006-2007-es évekből származó adatok már nem vetíthetők napjainkra. Van ugyan a Gartnernek 2009. I-III. negyedévi adata, de ezt kapásból cáfolják egyes cégek, ők tényleg jobban tudhatják mint mások, kérdés: igazat mondanak-e. Egy táblázatot találtunk, amiből megtudjuk, hogy 2008-ban milyen technológiákat gyártottak cégek, és ezekből hány cég található a piacon. A táblázat nem csak a mobilokban, hanem a nagyobb képernyők esetében használatos technológiákat is tartalmazza.
Mint látjuk, 2008-ban a legtöbb cég rezisztív paneleket gyárt, több mint kétszer annyi, mint kapacitív paneleket. A mobiljainkban ma használatos Projected Capacitive (PCT) panelek elődeinek tekinthető, de nagyobb méretekben ma is használatos Surface Capacitive (felületi kapacitív) panelek meglepően elterjedtek még napjainkban is. 2008-ban minden korábbi évnél többen foglalkoznak a multi-touch technológiával. Utóbbi jelenséget alátámasztják a 2006-tól napjainkig benyújtott szabadalmak mennyiségi adatai is, az érintőpanelekre vonatkozó szabadalmi bejelentések túlnyomó hányada multi-touch megoldásokkal foglalkozik.

Milyet szeretnénk a mobilunkba?

Az eddigiek alapján, a kicsit részletesebben megismert három technológia problémáiból, és a jövő várható eseményeiből kiindulva már képesek vagyunk megfogalmazni egy ideális érintésérzékeny panel minimálisan elvárt tulajdonságait:

- tegye lehetővé minél pontosabban egy vagy több érintéspont meghatározását,
- mérhetők legyenek az érintés egyéb paraméterei: érintés időtartama, erőssége,
- ne befolyásolja a kijelző (képernyő) által megjelenített képet, vagy ha ez elkerülhetetlen, akkor a lehető legkevésbé módosítsa azt (azaz: mindkét irányban jó fényáteresztő legyen),
- legyen ellenálló a használattal járó behatásnak,
- legyen ellenálló más külső behatásoknak (víz, por stb.),
- biztosítson gyors reakcióidőt,
- elektronikával kevés számítással feldolgozható jeleket adjon (minél kisebb mértékben terhelje a CPU-t),
- alacsony legyen a fogyasztása (minél kisebb mértékben terhelje az akkumulátort),
- olcsó legyen (minél kisebb mértékben terhelje a pénztárcánkat).

A kapacitív és a rezisztív technológiák összehasonlítását ezeknek a szempontoknak a mérlegelésével kell elvégeznünk. Első ránézésre az a jobb, amelyik több kérdésre kap "igen" választ.
Sajnos azonban a dolog ezúttal sem ilyen egyszerű!
Hiába tér el egymástól fizikai alapelveiben lényegesen a két rendszer, a sikert rengeteg más tényező befolyásolhatja! Csak néhányat említünk, mert oldalakon keresztül lehetne sorolni az egyes technológiai elemek és az üzemeltetéshez szükséges egyéb elemek kérdéseit. Kijelzők fejlődése: fényerő, kontraszt növelésének lehetőségei. Processzorok képességeinek fejlődése: a gyorsabb reakcióidejű technológia előnye mellékessé válhat. Aztán olyan lényeges dolgok fejlődése mint a műanyagipar, üvegipar, vegyipar... mert ezek mind-mind beleszólnak a jó vagy legjobb kérdésébe.

Mielőtt belekezdenénk a ma két vezetőnek tekintett technológia részleteibe, szögezzük le, hogy egy MAI státuszt vizsgálunk! Semmi nem garantálja, hogy egy mai megállapítás, holnap is megállja a helyét, hiszen napról-napra jönnek az újabb szabadalmak, újabb felhasznált anyagok ésatöbbi, go to az előbbi bekezdés.
Már az sem egyszerű, hogy melyik technológiát nyilvánítsuk MA jobbnak. Aki ebben egyértelműen állást tud foglalni az sokkal többet tud ezekről a dolgokról mint mi, vagy ... sokkal kevesebbet.
Mi csak arra tudunk ígéretet tenni, hogy igyekszünk elfogulatlan bíróként szemlélni a 2009-2010-es meccset!

Lapozz a következő oldalra!